Pékség

Ez valódi kemence

 Nem a szakmám és igazából csak azért érdekel, mert én is vásárolok pékárút. Kezdhetném ott, hogy minden tiszteletem a pékeknek, ők gondoskodnak arról, hogy még vasárnap is friss árút kaphassunk. Egy malom tud előre gyártani, de egy pék ha ad magára biztos, hogy nem.
 Ismerek pékeket és tisztelem őket. A közös bennünk, hogy liszt mind két szakma asztalán kötelező darab.
 S most jöjjön egy kis multi piszkáló, ott a helyben sütött friss pékáruk téma. Nos helyben süti egy automatizált gép, aminek sok köze nincs egy pékhez sem. Már csak azért sem mert a pénztáros vagy éppen aki ráér teszi be veszi ki a terméket. Helyben sütött, de az már messze nem friss, hisz a tésztát a fene sem tudja honnan szállítják, ami azt eredményezi semmi szakmai előkészület nem folyik a "mi" péküzemeinknek nevezet bolti sütödében. Ráadást az alapanyagok közelebb állnak a fornetti  szerű módihoz, mint a pékségekhez. S aki kóstolt valódi pékárút és a bolti ízét, érezheti a különbséget.

 Ez egy, a másik, nem egy pékség pék nélkül dolgozik. Jó, persze mikor ott a szar liszt és tudni való mennyi adalék kell, minek is a szak(?) -Természetesen kellene! Miként a pékségnek is, nem lisztes-lekvárt kellenék rakni a lekvárosba, lekvár helyet, mert bizony vettem olyan lekváros!
 S ott az imádott egészséges táplálkozás nevű, részben maszlag. A rozsos kenyérbe a rozs helyet akad ahol maláta van. A jobbik még az ahol tritikálét adnak a búza liszthez, hiszen azon növény a rozs-búza keveréke. ( S bizony illik megjegyezni Magyar fejlesztés, őt szánták az új kenyér gabonának. )
 S amit Amerikába a kényelem diktált, már mint hogy szeletelve árulják a kenyeret, hazánkba kényszer. A vacak árút valószínűleg könnyebb lenne tépni, mint késel vágni. Ez ugye ismerős lehet a rablóváltáskor elszaporodott pékségek osztályozhatatlan termékeiből, már aki emlékszik. Miként a levegő zsemle, kívül szép barna, belül üres. Néha még ilyennel is lehet találkozni. Nos ott el lehet gondolkodni, hogy egy kiló lisztből hány kiló zsömle is születik meg.
 De itt sem elsősorban a pék a hibás, hanem az újgazdag tulaj, akinek szintén csak a pénzen jár az esze, és ezért nem is alkalmaz péket, pedig a jó kenyeret nem a gép és a szalagmunkás teremi elő, hanem a pékmester hölgyek és urak! Náluk pont az van, mint a malomiparba, automatizáltak tök fölöslegesen, mert hagyományos módszerekkel is el tudnák látni az országot, miként a malmok. Ám a pénzimádat mindent felülbírál, minőséget felváltotta a mennyiség, a szakmunkást a valamire betanított munkás. A szomorú az egészbe az, hogy nem szükségelteti az ország ellátása ezt az idióta trendet!