Szomorú Világ!

Hengerpad, sajnos már itt sem valószínű, hogy gabonát fognak a
gépek őrölni

 Egykor a szél kapaszkodott a malomkerék vitorláiba és született a jó liszt. Persze az idő hozta a víz, gőz és végül az elektromosság által működtetett malomüzemeket.
 Az ember azt gondolná, ahogy haladunk előre az időben, a liszt minősége is arányosan javul, ám valójába, főként a rablóváltás ünnepelt mocskától számítva a minőséget felváltotta a mennyiség.
 Ez nem pont az én világom, ez az újgazdagok és a hagyományra a tanultakra fittyet hányók elkeseredett pénzkaparásának, sötét, az emberi egészséggel játszok eltorzult világa.
 Nehéz ellene tenni, nehéz mert az emberek többsége egyszerű fogyasztók akik az önálló  gondolkodást száműzők sokasága. Ott tartunk ha ciánt kínálnánk EGÉSZSÉGES címkével, hát azt is megvennék és megennék.
 Szomorú, miként az is, hogy az egész élelmiszeripar erről szól, nincs fény az alagútba, miként sorra fogyatkoznak a jó malmok, hogy egy modern monstrum árasztja el a boltokat vörös-iszap módjára, minőségében kivetnivaló lisztekkel. Arról nem is beszélve, hogy a külföldi tömegliszt is bőven kiveszi részét a hazai piac tortájából, mely ellen a kormányzat semmit nem tesz. Igaz nem lenne sokkal előrébb az ország, ha a saját tömeglisztünk  maradna és nem lenne akik a minőségre köteleznék, mert akkor mindegy hazai vagy külhoni alacsony minőségű agyonőrölt port kitől is vesszük.

 Hullarabló egy társadalom vagyunk, nem előre, hanem hátrafelé gördülünk, természetesen a lejtőn lefelé és természetesen egyenest a pokol felé. A rossz élelmiszerektől egy zsák betegséggel gazdagodva, a gyomorfekélytől kezdve a rákig. De ez a jó nekünk, hát élvezzük, míg szépen meg nem halunk valamely korszakunkat jellemző, a táplálkozás okozta mocskos betegségbe!