Fáradt vagyok egy ilyen országba értelmes dolgokért küzdeni. Fáradt, mert szavaim üresen konganak a nagy semmiben, akik pedig értik, inkább úgy tesznek, mint ha nem értenék.
Ez az ipar már nem csoda, egy haldokló, mely az utolsókat rúgja.
Nap mint nap mennek az emberek és veszik a silány árukat. Veszik a külföldi lisztet, veszik a külföldi minőségéhez hasonlatos hazai rossz, nagy lisztgyárak lisztjeit és közben a vásárlók magukba panaszkodnak mikor nem sikerül a palacsinta. De azért még is megveszik mert olcsó.
Olcsó! na és attól még minősíthetetlen. Persze egyből ott a kérdés, hogy akkor mit vegyenek?
A válasz, minőségi Magyar lisztet azon kevés malmoktól, melyek még tudják mi az, hogy minőség.
De ne panaszkodja, én tudom mit veszek meg és tudom, hogy a szart csak egyszer teszem a kosaramba, mert a első eredménytelenséget követőn a helyére, a szemetesbe dobom. Ám még is panaszkodom, mert azt szeretném, hogy ne legyen szégyen a szakmán, és azt, hogy elégedett legyen minden vásárló. Igaz, ez a legkevésbé érdekli a legtöbb gyártót és forgalmazót, hiszen a bevételeken kívül semmivel nem törődnek. Erkölcstelen és ostoba vállalkozók, akik a pillanatért élnek és több száz és ezer embernek okoznak hosszútávon betegségeket. Na és ezért már az őket kiszolgáló molnárok is felelősek.
Teszem azt is hozzá, hogy lassan nincs molnár a malmokba! Betanított szaki, illetve számítógép figyelők, akik már a hengerfogatásról sem tudnak semmit, ha meg mégis tudnak annyira gyávák, hogy nem mernek a saját szakmájukért a tanultakért kiállni.
Na ja, kirúg a vállalkozó bácsi, s mikor mindenkit kirúg aki ért is a malomiparhoz, kivel, feleségével, családjával fogják beállítani az őrlőrést? - Hát nem! csak egy kis összefogás és a szakma szeretete kellene, és az, hogy tiszteljék a vásárlókat mert furcsa, de a vállalkozó is belőlük vette meg a luxus kocsit meg a pazar nyaralóját.
Ez az ipar már nem csoda, egy haldokló, mely az utolsókat rúgja.
Olcsó! na és attól még minősíthetetlen. Persze egyből ott a kérdés, hogy akkor mit vegyenek?
A válasz, minőségi Magyar lisztet azon kevés malmoktól, melyek még tudják mi az, hogy minőség.
De ne panaszkodja, én tudom mit veszek meg és tudom, hogy a szart csak egyszer teszem a kosaramba, mert a első eredménytelenséget követőn a helyére, a szemetesbe dobom. Ám még is panaszkodom, mert azt szeretném, hogy ne legyen szégyen a szakmán, és azt, hogy elégedett legyen minden vásárló. Igaz, ez a legkevésbé érdekli a legtöbb gyártót és forgalmazót, hiszen a bevételeken kívül semmivel nem törődnek. Erkölcstelen és ostoba vállalkozók, akik a pillanatért élnek és több száz és ezer embernek okoznak hosszútávon betegségeket. Na és ezért már az őket kiszolgáló molnárok is felelősek.
Teszem azt is hozzá, hogy lassan nincs molnár a malmokba! Betanított szaki, illetve számítógép figyelők, akik már a hengerfogatásról sem tudnak semmit, ha meg mégis tudnak annyira gyávák, hogy nem mernek a saját szakmájukért a tanultakért kiállni.
Na ja, kirúg a vállalkozó bácsi, s mikor mindenkit kirúg aki ért is a malomiparhoz, kivel, feleségével, családjával fogják beállítani az őrlőrést? - Hát nem! csak egy kis összefogás és a szakma szeretete kellene, és az, hogy tiszteljék a vásárlókat mert furcsa, de a vállalkozó is belőlük vette meg a luxus kocsit meg a pazar nyaralóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése