Magamról : Álom vagy Cél

Most egy kicsit magamról írok, természetesen szoros kapcsolatba a malomiparral. Mint molnár minden vágyam egy kicsi vagy közepes malom irányítása. Látszólag álom, hiszem pénz nélkül saját malom szinte lehetetlen, bekerülni egy olyan céghez ahol adott az ilyen magasra emelkedés, megint csak a lehetetlen határát súrolja.
-Persze mint álom mindig megmarad és ha módomba áll célként tűzőm magam elé. S itt leírhatom, egyszer már közelében jártam álmom valóra váltásához. Egy cégnél dolgoztam molnárként, amely cégnek a profilja nem kimondottan a malomipar.
-De ez nem volt gond, a kis malom, műszakonként 100-120zsák liszt kapacitással jól működött. Ám eljött egy ostoba döntés, mikor a malmot leállítva minden erővel egy más irányzatba evezett a cég. Így hát leálltunk és más területre kerültünk. Ám mivel szeretem a szakmám és a malom is átlátható transzmissziós üzem volt, minden erőmmel az újra indításáért küzdöttem.
-Kemény volt, semmi segítséget a cég nem adott, így magam erejéből állítottam össze egy üzemeltetési tervet, és jeleztem az egyik tulajdonosnál, hogy kész, számszerű adatokkal be tudom bizonyítani, hogy megéri újra indítani. El kell ismerni, jelentős tökét igényelt volna 100mft. Persze ebben benne volt az alapanyagtól kezdve minden, olyan szinten, hogy többet az életbe nem kellene pénzt ráfordítani, mivel annyi töke a malomnál maradna, természetesen a tulajdonos teljes belelátásával.
-A tervezet el lett fogadva, ha garantálom a havi 4mft. Nos nem volt nehéz, mert mindent levonva, félretéve a 4mft kigazdálkodónak mutatkozott, úgy hogy még a bérek is emelkedtek volna. Tehát meg volt az öröm! Csak ép a pénzt nem adták végül a malomnak, talán mert fontosabb volt a veszteséges fő profiljuk vagy mert a szakmaiatlanság eredményeként a tulajdonost lebeszélték olyan emberek akik oly beosztásban voltak/vannak hogy képtelenek reálisan gondolkodni. Mert buta ember az aki négymillióról lemond, csak hogy dotálja a veszteséget, már csak azért is mert az említett összeg többszöröse ment el olyan dolgokra amire soha nem szabadot volna, mert nem volt értelme.
-Szóval megvétózták az álmom, pedig minden úgy lett volna ahogy szerettem volna, ha a volna nem lett volna. Bár máig nem értem, mire jó egy folyamatosan leamortizáló, nem működő malom, mikor ha működne pénzt hozna. Tehát az álmom és célomon túl az egyik mondandója e történetnek, hogy nincs veszteséges malom, csak túl nagy pofit éhség, illetve a hozzáértés hiánya. No meg azért az is furcsa e story mert 4mft nem kell valakinek havi szinten az kicsit el lehet varázsolva, pláne ismervén a cég akkori borús helyzetét. Nem győzve hangsúlyozni a kellő összegnél tetemesebb pénz repült ki az ablakon a fejetlenség és a felső vezetők zömének alkalmatlansága véget.
-Nagyon rossz volt, kiszámoltam mindent, részbe megszerveztem a feljavítást és valóban napokat töltöttem a terv kidolgozására, melynek eredménye a nagy semmi lett, s közben végig ígérgettek. S bár a csodák nem léteznek még is reménykedek, mert tudom, hogy malom csak két okból lehet veszteséges. Az első a hozzáértés hiánya a pénzéhséggel párosítva, a másik a minősíthetetlen ócska végtermék és szintén vele a pénzéhség.