Magamról

Van egy álmom, egy kis vagy közepes, hagyományos transzmissziós malmot vezetni. Szeretem a szakmám, és bevallom nem én vagyok a legjobb, ám a szívem teljesen e csodás iparé. Persze ez álomnak tűnik, hiszen ez nem Amerika ahol megkaphatsz egy üzemet működtetni az anyavállalat követelményei szerint, ám még is sok részben szabad kezed van és tudsz is gyarapodni.
 Na ilyen nálunk nincs, ám nekem még is majdnem megadatott egy hasonló lehetőség. Volt egy cég ahol dolgoztam és mindegy miért de leállították a kis, de a ráfordításokat figyelembe véve (mert sajnos alig volt) igen csak profitáló üzem volt.
 Mindegy, bezárták és ott maradt az idő martalékának, én mert fájt érte a szívem és bár a cég adott továbbra is munkát én nem értettem miért kell egy nyereséges részleget bezárni. Így elkezdtem üzemeltetési tervet készíteni, a saját kis fejem szerint, ezt ugye nem igazán tanultuk anno.
 Megcsináltam egyszer, megcsináltam kétszer, és igyekeztem úgy kihozni, hogy a tulajdonos is jól járjon és a dolgozok is. Meglett a végső forma és elkezdtem nyaggatni a vezetőket és a tulajdonosokat. Őszintén a vezetők nem támogattak, ám az idősebbik tulajdonosnak tetszett az ötlet és találkozva is vele, elvittem az egyik barátom és kollégám, aki kimagasló szakmai tudással rendelkezik és felvázolva a dolgot zöld utat kaptunk.
 Ez nem vicc, nem egy kedves osztálytársamat is megkértem legyen majdan a malom sikeres működtetésében segítőm. Tehát meg volt a csapat, a tulaj egy bizonyos március 15. utáni napra ígérte a kért pénzösszeget. De csak ígéret maradt, a telefont nem vette fel, tulajdonkép kihátrált mögülem és a malom projekt mögül. 
 Nagyon nem eset jól, nem a pénz érdekelt, csak az volt az álmom, hogy vezethessek egy üzemet az én belátásom szerint, mert csak egy kikötés volt anno, tegyek le havi 3-4 milliót. Tudni kell ez kis malom, de ki tudtuk volna termelni. Tudtuk volna, ám a vezetők akik tisztelet a kivételnek mindenki a terv megtorpedózásán volt. S igaz, a cégnek kellet más területre a pénz, más területre ami egy fillért sem hozott. Szóval a kiszámolt összeget gond nélkül meg tudták volna adni, és most egy nyereséges üzemük lenne, és nem egy leamortizált, működésképtelen, rom. De ez kellet nekik, csak az fáj, hogy hülyét hagytam csináltatni magamból. Mert bizony akadnak ott olyan vezetők akiket molnárként könnyen túlszárnyalnák abban a területben amiben most ténykedik. Nekem rosszul eset, és az is, hogy össze-vissza szerveztem a javítást, meg a megbízható embereket s ők ezt szó nélkül végig nézték. Nem gondoltam volna soha, hogy  egy milliomos a milliók ellensége. Na és azt sem, hogy gerinctelenül nem mondták a szemembe, hogy ez nem működik ezért vagy azért.
 A szomorú még az, hogy jól megvoltam a cég vezetéssel, de úgy tűnik csak látszat volt az egész, mert ha nem, nem csináltak volna belőlem bohócot. S hogy ez a valóság, ott volt a kollégám aki mindennek fültanúja volt.
 De ha irracionális is az álmom a jelen helyzetben, akkor sem mondok le róla, mert ez az amiért megszülettem, ez az amit tudok és imádok.