Modernizálásról

Modernizálás? egy bizonyos szintig helyes és szükséges, ám mikor egy szakma elveszik a billentyűk útvesztőjében, bizony hiszem, hogy helytelen.
 Elárulom a szakma nem az, hogy beülők egy székben és várom mikor telik le a munkaidő. Miként az sem a szakma, hogy zokszó nélkül kiadunk a kezünk közül olyan liszt nevű anyagot, aminek valójába nem sok köze van az igazi liszthez.
 Persze tudom, hogy egyes vezetők, tulajdonosok nem tűrnek el  ellenvetést, és úgy hiszik ők tudják a tutit. Biztos tudják, de nem a szakmában!
 S akkor mi a helyes?  szerintem az, hogy nem gyártasz rossz  lisztet. Ennek pedig egy módja van, ragaszkodsz a tanultakhoz és saját tapasztalataidhoz. Persze ha nem tudsz szót érteni, és nem tudod megértetni a mohó, pénzsóvár vezetéssel, hogy amit csináltat helytelen, bizony lehet, el kell gondolkodni, hogy vajon jó helyen vagy e?
 Kemény döntés, pláne e munkanélküliségtől terhes világba, ám fel kell tenni a kérdést, robot vagy molnár kívánsz lenni. Mert bizony a kettő nem fér meg egymás mellet.
 S a modernizálásra visszatérve, az már nem hasznos a szakma számára, ha a végeredmény következtében elvész minden ami egy molnárt valóban molnárrá tesz. Az meg valótlan, hogy a modernizálás szükséges, hogy lépést tudjunk tartani az igényekkel. Már csak azért sem, mert amit a modern malom lisztként kiszórnak, valóban csak kiszórni valló. Miként az is valótlan, hogy ha nem modernizálnánk nem tudnánk ellátni az országot a kellő lisztmennyiséggel.