Eltöprengtem, mi az amit igazán szeretek a szakmámba, és igazából nem tudom konkrétan megfogalmazni. Mert valljuk be mikor ki kell kaparni egy felvonót és a szűk helyen alig férsz el, bizony elkezdesz káromkodni, dicsérve a tervező "hozzáértését."
De mikor vége van és a malom újra tökéletesen zakatol, már nem is gondolsz a haragra (na egész addig, amíg fel nem kell szedned) szóval ahogy mondani szokás, semmi nem tökéletes. A hiba mindenhol becsúszhat és még a legtökéletesebb molnárral is előfordulhat.
Ám amikor minden rendbe működik, és végig sétálsz a hengerszékek között, az elégedettség érzése tölt el. Igazából boldog vagy, tudod te is és az üzem is harmóniába működtök. Persze ez lehet hülyén hangzik, ám ha olyat csinálhatsz amit szeretsz, akkor tudod nem is olyan hülyeség együtt lélegezni a malommal.
Mert a malmot nem a tulajdonos élteti igazán, a malmot a molnárjai töltik fel élettel, és az üzem azzá válik mint a dolgozói. Ha szeretettel viszonyulunk a gépekhez, és mikor halljuk, hogy "panaszkodik" egy berendezés, igenis bátran ki kell állni, hogy már pedig ezt most meg kell javítani!
Ez olyan mint a párkapcsolat, ha elhanyagolod, az egész széthullik, nincs ez másként a malmokkal sem. Ezzel nem azt mondom, hogy soha nincs gond, hanem azt, hogy százszor kevesebb.
Persze semmit nem lehet összehasonlítani szakmailag, mert minden szakmának meg van a varázsa ha szívvel-lélekkel tesszük a dolgunk. Igaz ehhez a szeretett nélkülözhetetlen.
Ez a blognak egy célja van, hogy bemutassa a Malomipart és a Malmait. Ez nem szolgál időrendi kalauzt, ez csak egy Molnár gondolatai a szakmáról, múltjáról és jövőjéről. S ha elfogult is némely bejegyzés az csupán csak a szakma iránti szeretett diktálja. Nem vagyok szuper-molnár, de az életem amit szakmámnak választottam. Sok jóval okosabb Molnár létezik, ám én még is megpróbálom a szeretett eszközével betekintést nyújtani a Malomiparba és történelmébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése