PILLANAT!

 Furcsa dolgokat él meg az ipar, a liszt minden irányból árad az országba. A hazai malmok viszont nem ébredve fel, még mindig a mennyiség, mint sem a minőség mellet adták le szavazatuk.
 Természetesen szívük jóga, de a mennyiséget a mennyiséggel nem lehet legyőzni. A hazai és a behozott lisztek közöse, hogy nem jó a minősége! S mivel ez az alap, a gyógymód még ha nem oly profitálónak tűnik is a MINŐSÉGBE rejlik. Persze tudjuk ezt a malomtulajdonosok zöme nem vállalja be.

1, Mert messze nem lát bele az eljövendő tendenciákba, hiába a modern technika, ha ez nem a minőséget, hanem a mennyiséget szolgálja.

2, A pillanatnyi haszon többet jelent számukra, mint a hosszútávú megélhetés.

3, A lényeg, a molnárok lehet, hogy mindent tudnak a modern gépek üzemeltetéséről ( ami egyik kulcsa a kW/h kilengésének figyelése ) de már arra képtelenek, hogy kiálljanak a szakmáért és a MOLNÁR lét valódiságáért, inkább megalkudnak.

4, A vásárlótársadalom igénytelensége!

 De mivel a nyugati világban létezik a kis malmok/minőség kombináció amelyek távolról szem az országméretű terítés a lényege, hanem a falu/ kisváros, itt is megvalósítható lenne, ha nem lennének a pék és malomtulajdonosok jelentős része mohó és kapzsi, s persze túl látnának a napi bevétel kötegein. Mert egészséges késztermékek és tisztességes viselkedés ma nem nagyon létezik ezen két szakmába. Tisztelet a kevés kivételnek!

S ez lenne az a helyzet ahol valóban megmérettetve lenne a malom is és a pékség is. Mert ha szemetet adnak falubeliknek, hosszú müködése nem igen lenne.
 Ma ezért szállítanak mindenfelé, ha itt nem, hát ott igen, és ez szégyenteljes és szomorú!