2013. június 16., vasárnap

Malom és Lisztgyár 2.-rész

Ezekkel a hengerszékekkel, ugyanazt el lehet érni mint a korszerűnek mondott
külföldi gépekkel!
Ahogy telnek a napok és diktál az ostobaság, elárulom, nem csak a piacot fogja a malomipar elveszíteni, de magát a molnáriság ősi tudományát.
 Olyat mint szíjvarrás, selymezés, henger beállítása kw mérő nélkül, egy valóban optimális őrlőrés érdekében. Persze ezt lehetne sorolni a daragép keféinek beállításától egész az átcsapat optimizálásáig.
 Na jó ez manapság a kutyát sem érdekli, szó szerint leszar... a mesterség fortélyainak fen maradását úgy az állam mint a maszek világ, hiszen a minél nagyobb lisztkihozatal a lényeg, még úgy is, hogy a liszt szemét és a korpát sem nagyon tudják eladni, max erőművekbe égetésre.
 De mi is jó egy malomba? Talán először, hogy nem egy monitorbámuló betanított megfigyelő üldögél a vezérlőbe, már csak azért is mert nincs is vezérlő! A műszakvezető feladata koordinálni és optimizálni a malmot. S csak egy kis kitérő, anno hengerbeállítást gyakorolva FARKAS JÓZSI BÁCSI is ott volt mikor igyekeztem megfelelni. Nos akkor megtanultam, a hengerbeállítás nem azt jelenti, hogy vasat őrölök, hiszen azért van a többi hengerszék is. Ma viszont a lisztgyárak még a fémet is megolvasztva szorítsák a hengereket, elmezavaros rossz liszt kedvéért. Még mindig nem értve meg, a minőséget távolról sem mennyiség növelésével lehet elérni! Azaz, minél nagyobb a lisztkihozatal, annál hasznavehetetlenebb a liszt, amit persze már olykor a malomba telenyomják adalékkal, de ha nem is, a pékségek igen!!!
 Szóval egy biztos, egy hagyományos transzmissziós üzem betartva a régi szabályokat, minőségben bármikor leköröz egy lisztgyárat és jóval kevesebb energiát igényel. Ami meg még egyáltalán nem elhanyagolható, a vásárlók hosszú távon bizony a malom jó lisztjét fogják választani!
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése