Az idő úgy hozta, hogy a Malomipart tudatos munkával szétforgácsolják. Ha a tendencia így halad tovább bizony a Cukoripar sorsára jutunk. Ez a Magyar üzletpolitika, szétszedni ami jó és behozni ami rossz! De ami még van az iparból az is rossz úton halad. Először is ott a sok vagonos nagy kapacitással bíró óriás malmok, Svájci, Lengyel, Olasz technológia. De minek ez nekünk??? - Magyarország élen járt a Malomipar minden területén! A külhoni technikák jórészt koppintás, a Magyar gépek korcs utánzata. A másik probléma az óriásokkal, hogy nem lisztet ha nem port gyártanak. Anno 72-75%-os lisztkihozatalról tanultunk. S tegyük hozzá nem voltak veszteségesek a malmok. Ma 80-85% sok helyen a trendi. De mi is az?! - Por, amihez a pékek millió állagjavítót és ki tudja mi mérget kutyulnak. S ez nem kimondottan az ő hibájuk, hiszen a malmok adnak hasznavehetetlen szépen mondva is csak port. De ezzel a jószágtartók sem járnak jól akik a korpát vennék, vennék is ha lenne értelme. Mert a maximális kiőrlés hozománya a pehelykönnyű korpa ami semmire sem való. Nem véletlen hogy helyenként granulálják és tüzelőanyagként árusítsák. De a kis malmok között is van ám fekete bárány, igaz amelyek tradicionális molnár családok, vagy szakmabeli tulajdonába van ott sok rosszat nem lehet felróni. Azok akik pedig nem igen konyítanak az iparhoz beállítanak olyan fölösleges gépeket amik csak az áramot fogyasztják, más igazi hasznuk nem igazán van. Egy példa, a lépcsős hengerszék. Ez egy olyan szerkezet ahol a megroppantott anyag nem szitára meg daragépre kerül, ha nem azonnal egy újabb hengerpárra. Nos poénnak és érdekességnek kiváló, ám haszna elenyésző. Rakjuk az első-töret hengerhez, tudni való itt jön le a liszt legnagyobb százaléka, ezért egyből szitálni kellene. Hát van olyan ahol a roppantott anyag megy egy újabb hengerpárra, nos az eredmény szánalmas. A hagyományos módon a szita osztályoz és a szemcseméret szerint küldi az anyagot a második töret goromba, illetve finom hengerekre. Itt van osztályzás, ott ahol hengerről hengerre vándorol az anyag csak árampazarlás van. De vissza a liszthez, voltaképp ezt aki süt-főz tudja hogy sok lisztet a nagy íves karbantartás módszerével egyből lehet a szemétbe röpíteni, mert dolgozni vele kínszenvedés. Talán még ha drágább is pár forinttal egy bizonyos liszt, érdemes kis malmok portékáit vásárolni. S ez nem reklám, csak meg kell próbálni a porliszt és egy hagyományos malom termékével egy időbe dolgozni. Nálunk nem divat, remélem az lesz, mint ami Ausztriába van. Ott majd minden falunak saját malma és péksége van. Ott nem kell adalékanyagok, ott búzából csodás lisztet és finom kenyeret készítenek! S a közösség, mert tudja természetes és tápláló, benne minden hasznos elemel igen is fenntartsák malmaikat kicsiny pékségeiket és elutasítsák a műanyag étkeket. Már csak az a kérdés mikor ébredünk fel!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése