Hogy miért molnár?

Úgy kezdődött hogy azt sem tudtam mi is szeretnék lenni. De mert az idő nem állt meg, és jött a pillanat, így az osztályfőnökömre hallgatva aki azt mondta szép szakma a molnár! Nos azt sem tudtam hogy eszik-e vagy darálják ezt a Malomipart! S ez így is maradt szakmunkás suli végéig. Bár tagadhatatlan a Malomipar történelme már akkor megfogott, köszönhetően a Szakmai technológia oktatójának Farkas Józsi bácsinak, aki sajnos már nincs közöttünk. De kikerülve az életbe ahol is jött az első malomüzem, ahol idő kellet előbb ráérezni majd igazán megszeretni a szakmát. Mindebben nagy hatást gyakorolt rám a malomban dolgozó kollégák, akik segítőkészsége nélkül nehezebben ment volna.  Ez az üzem volt a Pilisi Malom, ahol innen is köszönöm türelmüket és inspirálásukat. Az idő eközben úgy hozta hogy megismerkedhettem a szakma nagyágyújával Virág Géza bácsival. A vele le-le zajlott beszélgetések (például szitabontás közben) nem csak arra ébresztet rá hogy hittem el ellentétben bizony keveset tudok, de arra is hogy mert meghallgatva türelemmel naiv érveimet és készséggel megfelelte amit nem értve értetlenkedtem, egy igazi oktató módjára hiszem hogy minden beszélgetéssel egyre inkább fejlődtem. Ez volt az aranykor, ekkor már szerettem a szakmát, sőt kellő tisztelettel a gépek iránt, érezve az üzem majd minden rezdülését szinte élő "személyként" kezelve, iszonyatos büszkeségek szívembe, kihúzva magam mondtam magam molnárnak. Persze nem vagyok a legjobb és nem vagyok a legügyesebb, ám szívből szeretve azon malmokat melyekben dolgoztam, egyfajta csodaországba cseppentem sok-sok kérdéssel és meglepetéssel. Ám még is imádva az egészet! A képen a Budai Malom látható, itt kezdtem tanulmányaimat!