2012. november 19., hétfő

Elmélkedve

Amikor elkezdődött az életem a Malomiparban mindennek megvolt a rendje és a helye. Ma szinte minden malom egy-egy másvilág és ami a legtöbbre sajnos érvényes az a spórolás.
Nem vagyok a fölösleges pénzszórás hive, ám annak idején minden évben volt egy nagy karbantartás, ami egy hónapig tartva.a malmot teljesen felújította. S ez annyira nem volt fölösleges, amit sajnos a tulajdonosok nem értenek, vagy nem is akarnak megérteni. Igaz a tulajdoni viszonyok is drasztikusan megváltoztak és csak a pénz csillog az illetékesek szemei előtt. Nekem volt olyan üzem, melyben dolgoztam, hogy a beállt csapágyak szétrágták a tengelyt és magát a csapágyházat. Jó poén, ha mikor elkezdődött a csapágy rossz hangokat kiadni és vettünk volna egy pár csapágyat ennyiből megúszhattuk volna. Ám nem, mennyen ez volt az utasítás.
Királyság, így csapágy, tengely, csapágyházak kellettek, ugye ez olcsóbb??? - Szóval mikor olyanok kezében van az üzem akiknek sem szívük sem lelkük nincs a dologba az ilyen helyzetet sajnos nem fogják fel és nem is tudják meghozni az optimális döntést.
Ez a maszek világ átka, persze csak részben. Az az igazság hogy akadnak ráteremt tulajdonosok, akiknek nem feltétlenül a minél több pénz a lényeg. Mert veszteséges malom nincs, csak rossz tulajdonos vagy üzemvezető!
Nem kritika, akinek nincs szakmai tapasztalata, vagy inkább szakmai szeretett, nem tudja és nem is akarja helyesen irányítani a rábízott malomüzemet.Nem tökéletesnek kell lenni, mert olyan nincs. Viszont szível-lelékel való hozzáállás bizony csodákra képes. Olyan lehetőségek rejtőznek a kis és közepes malmok számára, hogy olykor csak a fejét csóválja az ember a vakság láttán. De sajnos ez csak álom, míg olyan emberek ragaszkodnak az irányításhoz akik a tulaj kedvébe járva, messze nem az üzemet tartsák szemelőt. Pedig hosszútávon véleményem szerint lehet nem az extra profit a lényeg, ha nem egy stabil, megbízható üzem amire a tulajdonos 10 vagy 30 év múlva is biztosan számíthat. Igaz ehhez hozzá tartozna a munkások megbecsülése, ami nem arról szól hogy látástól mikulásig robotolnak, szokás szerint 12 órában! No igen, milyen gonosz gondolat, hogy a szuper bevételek helyet csak szimplán nyereséges az üzen, betartván a 8 órás munkarendet, ami magától érthetően három műszakot takarna. De mindig van remény, ez egy gyönyörű szakma, és ha kellő, hasonló gondolkodású ember lesz az iparban talán beáll egy normális rend.
(A képen a Budai malom látható a kép a múltszázadban készült)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése