Csak egy kis töprengés

Fejlődni kell, de miközben rohanunk a szakadék felé, nem ártana átgondolni, hogy merre is tartunk valójában. Régen a falu nélkülözhetetlen embere a molnár volt. Az ő szava sokat nyomott a latba. S most??? Sokan azt sem tudják ki az a molnár. Ja, bocsánat tuják, kicsit nevetséges, kicsit talán sértő, és kicsit talán a butaság műve mikor rávágják, "ja az csinálja a kenyeret" na ja. Velem is megtörtént néhányszor, hogy ezt a választ hallottam, s végül már rá is hagytam az illetőre. Ma már az ilyen ősi hivatás is csak egy a millió meg nem becsült foglalkozás közül. Ma a számítógép a falu első (embere) sajnos. Ez az első ember egy program, aki sem szíjat varrni sem szíjat felrakni nem tud, ezért találták ki az egyedi meghajtású számítógép vezérelt üzemeket. Már csak a szívet-lelket nem tudja beleadni a munkába. De mindezek mellet én hiszek a Malomipar jövőjében, és hiszem hogy visszajön még az az idő, mikor bizony a molnáron is múlik lesz-e kenyér az asztalon. Minden szakmát meg kell becsülni, ám mivel én molnár lennék, magától érthető, hogy a sajátomat istenítem. Azt nem mondom hogy újra szél és vízimalmok fogják ontani a lisztet, bár nem zárom ki, hiszen a jövendő energiaválság még ezt a lehetőséget is magában rejti. De talán egy cseppet újra értékelni kellene a szakembereket, mert bizony a számítógép jó dolog, de áram nélkül ő sem üzemel. A másik amit utálok, hogy szakmunkások helyet betanított emberekkel töltenek fel üzemeket, már csak azért is mert olcsóbb. S ez majd minden szakmát megfertőzött, amiben cinkosok voltak azok a szakemberek akik egy kis pluszért vállalták a piszkos munkát. Ezzel nem azt mondom ne legyen, ha a szükség úgy hozza kéznél egy-egy értelmes ember. Inkább az a lényeg, amíg van szakember, a szakirányú tevékenységeket hagy végezzék ők. Persze ez is a rablóváltás eredménye! Attól kezdve zúzták szét tudatos módon a szakmunkásképzést, és attól tolakodtak olyan újgazdagok a szakma világába akik minél olcsóban és minél kevesebb emberrel akarták és akarják kihozni a legtöbbet. Anno a szakma apáról fiúra szállva olyan tapasztalat öröklődőt egyik generációról a másikra ami szinte pótolhatatlan. Ha ezt nem is de egy értelmes szakképzést és megbecsülést bizony minden szakma megérdemel. Néhány billentyű ütögető ezen is elgondolkodhatna. Bár lehet egy program előbb kimutatja a szakmunkások hiányát és pótlásának szükségességét, mint akik kezelik a számítógépet.