A legtermészetesebb, hogy a búzából liszt lesz a malmi folyamatok végére. Ma e természetesnek vélt folyamat, nem is oly természetes. Sok dolog van már a lisztbe aminek nem igazán kellene.Személy szerint az tetszik, mikor egy márkanév fel van festve a zacskóra, de malom neve valahogy hiányzik. Persze itt valószínűleg külhoni liszt rejlik a zacskóba. De ezen felül a forgalmazó a nyomon követés folyamatát akadályozza. Nem tartom jó dolognak, hogy nem tudhassa az ember honnan is jött az a fehér por.
Pilisen kezdtem a szakmát, és egy jó kollektívába cseppentem. Elárulom, ott búzából őröltük a lisztet és semmit nem raktunk hozzá, pláne liszt fehérítőt. Ez egy olyan dolog számomra amit molnár ésszel nem tudok felfogni.
Számomra a szitabontás volt az a kihívás amit szerettem, ott nyugodtan és precízen néztünk át minden egyes keretet. S bár akadt mikor technológust kellet hívni, mivel túllépet a probléma rajtunk. Ám ez is egy hasznos dolog volt, mert a legjobbat Virág Géza bácsit hívtuk és sokat lehetett tőle tanulni és türelmének köszönhetőn egyszerűn és érthetőn magyarázta el a miérteket.
Pilis, visszakanyarodva a liszt fehérítésre, ott nem kellet fehéríteni, a finom lisztünk inkább volt jobb a jellegmintánál, mint sem világosítani kellet volna.
Egy biztos, amíg az üzemvezető asszonyunk vitte a malmot és a főmolnár hölgyünknek meg volt a szabad keze, hogy ha jeleztük, hogy gond van, akkor hajrá neki a problémának, a minőségünk kifogástalan volt. Ám a sors fintora jött egy okosnak képzelő emberke aki az új tulajdonos bal keze volt, hazavágta a céget, igaz a malacai meghíztak és gyanítom a pénztárcája is.
De sok ember munkahelyét tette tönkre szakmai tudatlansága és egész hozzáállása. Annak a malomnak még ma is működnie kellet volna, a túlélésre meg volt a lehetőségünk. Példa a volt Ceglédi malom, 2ft árengedménnyel az akkori malmi válságot túlélte, mi meg munkanélküli maradtunk pár ostoba embernek köszönhetőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése